Reggel úgy keltünk, hogy nyolc körül el tudjunk indulni. Szerencsére nem volt már igazán közös ennivalónk, így nem ment el a gyorsuló idő a reggelihez hasonló luxus időtöltésre. A benzinkúton összesen 10 zsemle volt, a motelhez tartozó étteremben pedig csak komplett és drága reggeliket árultak, így nem volt kérdés, hogy böjtölünk reggel. A maradék felvágottat és sajtokat majd napközben megesszük.
Elhittük, hogy éjjel az aszfalton működőre lehetett csiszatolni a szénkeféket, így aztán nem is volt gond a busszal hazáig. Bagó Zoli, az áldott türelmű busztulajdonos és tiszteletbeli Waldorf-sofőr, (aki végig hallatlan együttműködő volt és rengeteg euritmia előadást is megnézett) a Budaventura számlájára kérte az esti motelünket, így azt később, a számla kiegyenlítése során levontuk.
Az úton megint sikerült filmeket nézni, James Bond és Bud Spencer dolgozott a világ megmentésén, teljes sikerrel, amint azt a világ állapotán láthatjuk is. Megálltunk kicsit mozogni, vettünk vizet a szomjazóknak, felvágottba csomagolt sajtokat illesztettünk szájüregeinkbe. Aztán tovább.
Délutánra már jó éhesek voltunk, és végre revansot vehettünk a biobabon. Irány az autópálya melletti McDonald's! Így teremtettünk végre egyensúlyt, a mérleg másik serpenyőjére rádobtunk egy tetszés szerint választható menüt. Nyam!
A határon már mindenki nekiállt üzengetni haza, hogy ne aggódjanak, mindjárt itt leszünk.
Igazuk lett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése