Az első reggel békésen telt, viszonylag korán felkelt az egész csoport, mentünk reggelizni, ami a hajdani német képzések reggeleit juttatta eszembe, müzli joghurttal, barna kenyerek sora, húsok és sajtok és kávék minden mennyiségben. Csak az nem lakott jól, aki nem akart.
A kertben van két tehén és szép nagy gazdaság is van a házunk közvetlen közelében.
A délelőtti programok fél 11-kor kezdődtek, a bátrabbak már első nap belevetették magukat a brazil táncok rejtelmeibe, kötéltáncot még nem tanultunk, de kár lenne hazamenni anélkül.
A brazilok a hazai táncházakhoz nagyon hasonló felépítésű tanítással álltak elő, a végére csorgott rólunk a víz. Mivel osztálytanítóként szomorú számkivetettségben én maradtam pár nélkül (fokozott brühühű), így egy idegen ifjú hölggyel voltam kénytelen táncolni, aki történetesen brazil volt (fokozott vigyor). Túlélte, kedvesen mosolygott, de nem tudtam nem észrevenni, hogy szívesebben táncolt egy mackós brazil fiúval. Sosem leszek már táncos...
Ebédre szerencsére volt bab.
Kettőkor próbára mentünk, ez egy kisebb barakkban volt, hajópadlón, jó hangulatban.
Ezután jött Benedek köszöntése, aki most töltötte be a 14. életévét. Éljen soká!
Eztán kicsit ledőltem, jólesett a rövidre sikerült éjszaka után.
5 órakor átmentünk az iskolába, ahol megnéztük a délutáni program egy részét. Holnap ilyenkor már mi is rettenetes drukkban leszünk. Erre készülünk egy fél éve!
A csoport egy részével elindultam Witten belvárosába, ami ma csak felfedező út volt, mivel Benedek születésnapja alkalmából zárva tartanak a németországi üzletek, ha ez épp mennybemenetel napjára esik. Így esett. Az eső nem esett. Rettenetes melegben gyalogoltunk két órát. A centrumot nem találtuk meg, mert a lányok nagyon unták a hosszú caplatást és rövidíteni próbáltuk az utat egy teljesen kihalt városrészben. Mikor rájöttünk, hogy nem jó helyen vagyunk, elindultunk vissza, csak hogy odaérjünk a vacsorára, ami nagy örömünkre jelentős mennyiségű lencsét tartalmazott. Út közben mindenki kapott fagyit és vizet.
A vacsora után megbeszéltük a sofőrökkel a következő napok mozgásait, majd visszajöttünk a szállásra. Most épp csönd van. Holnap fellépés.
A kertben van két tehén és szép nagy gazdaság is van a házunk közvetlen közelében.
A délelőtti programok fél 11-kor kezdődtek, a bátrabbak már első nap belevetették magukat a brazil táncok rejtelmeibe, kötéltáncot még nem tanultunk, de kár lenne hazamenni anélkül.
A brazilok a hazai táncházakhoz nagyon hasonló felépítésű tanítással álltak elő, a végére csorgott rólunk a víz. Mivel osztálytanítóként szomorú számkivetettségben én maradtam pár nélkül (fokozott brühühű), így egy idegen ifjú hölggyel voltam kénytelen táncolni, aki történetesen brazil volt (fokozott vigyor). Túlélte, kedvesen mosolygott, de nem tudtam nem észrevenni, hogy szívesebben táncolt egy mackós brazil fiúval. Sosem leszek már táncos...
Ebédre szerencsére volt bab.
Kettőkor próbára mentünk, ez egy kisebb barakkban volt, hajópadlón, jó hangulatban.
Eztán kicsit ledőltem, jólesett a rövidre sikerült éjszaka után.
5 órakor átmentünk az iskolába, ahol megnéztük a délutáni program egy részét. Holnap ilyenkor már mi is rettenetes drukkban leszünk. Erre készülünk egy fél éve!
A csoport egy részével elindultam Witten belvárosába, ami ma csak felfedező út volt, mivel Benedek születésnapja alkalmából zárva tartanak a németországi üzletek, ha ez épp mennybemenetel napjára esik. Így esett. Az eső nem esett. Rettenetes melegben gyalogoltunk két órát. A centrumot nem találtuk meg, mert a lányok nagyon unták a hosszú caplatást és rövidíteni próbáltuk az utat egy teljesen kihalt városrészben. Mikor rájöttünk, hogy nem jó helyen vagyunk, elindultunk vissza, csak hogy odaérjünk a vacsorára, ami nagy örömünkre jelentős mennyiségű lencsét tartalmazott. Út közben mindenki kapott fagyit és vizet.
A vacsora után megbeszéltük a sofőrökkel a következő napok mozgásait, majd visszajöttünk a szállásra. Most épp csönd van. Holnap fellépés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése