A fiúk citrommal és citromlével fényesítik a rudakat, ragyognak a délelőtti napon, biztosan minden rendben lesz. Tudtuk, hogy ma a nagy színpadon lesz próbánk, ahol a világítást be kell programozni, meg kell ismerni a járásokat, és meg kell szokni azt, hogy a színpad hátra felé emelkedik. A próba 11-kor kezdődik, ezért fél 11-kor találkozunk a szállás főbejáratánál. Gondoltam készítek egy olyan változatot a darabból, ahol az egyes versszakok németül vannak és ahol be tudom írni, hogy a jelenetekhez mikor milyen fényeket kell illesztenie a világító fiúnak. Már majdnem elkészültem az anyaggal, mikor öt perccel fél 11 után váratlanul betoppant a fő szervező, hogy 10 perce próbán kellene lennünk.
Kitört a pánik. Rohanás, út közben végiggondolni, hogy mi történhetett és hogy mit kell akkor elhagynunk, hogy legalább valamennyire sikerüljön megcsinálni a beállást. Fejvesztve rohan mindenki, Áron nem találja a fél pár cipőjét, és hogyan lesz ebből világítás? Yvonne, aki mindenhová negyed órával korábban érkezik, sem éri fel ésszel a történteket, de gyorsan úrrá lesz a pánikon. Mire odaérünk az iskolába, kiderül a titok. A szervezők mára két próbát szántak nekünk, a színpadi valóban 11-kor kezdődik, de előtte egy kis teremben háromnegyed órányi bemelegítést is terveztek, ez kezdődött volna negyedkor. A színpadon még az előző csapat próbál, lenyugszunk, a próba pontban 11-kor elkezdődik.
A gyerekek nagyon fegyelmezetten dolgoztak végig, a színeket beállítottuk a világítóval, sikerül kétszer végigmenni a darabon.
Ebédre volt bab is.
Áron megtalálja a cipő eltűnt felét.
Délután kezdünk izgulni, mindenki a temperamentuma szerint. Napozás, séta, veszekedés, semmittevés.
A lányok festik magukat.
Minden rendben lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése